TARTALOM
Eltérő közlekedési szükségletek, eltérő megoldások
Mi az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés közötti kapcsolat? Miért van erre szüksége mindenkinek?
Az egyetmes tervezés 7 alapelve
Az egyenlő esélyű hozzáférés jogi megközelítése
Egyenlő esélyű hozzáférés elve
„Semmit rólunk nélkülünk” elve
A 2011-es országos népszámlálás adatait elemezve látható, hogy csak a fővárosban mintegy 73.079 lakos (Magyarországon mintegy 490.578) éli mindennapjait különböző fogyatékossággal; dolgozik és lehetőségei szerint veszi igénybe a közösségi közlekedés szolgáltatásait. Figyelembe véve, hogy a különféle akadályozottságok a segítő családtagokra, kísérőkre is kihatnak, ezért az érintett emberek száma még magasabb. Egy kerekesszékes személyt kísérő hozzátartozó sem száll fel a magas padlós villamosra, a megállóban hagyva a kerekesszékes személyt, hanem – akár kerülőúton is – együtt közlekednek az úti céljukhoz.
Eltérő közlekedési szükségletek, eltérő megoldások
A fővárosban közlekedő emberek sokszínűek, különböző igényekkel és lehetőségekkel rendelkeznek. Éppen ezért mindenki számára nyilvánvaló, hogy a hétköznapok forgalmi szituációit is sok különböző szempontból kell vizsgálni.
A speciális szükségletek eltérő megoldásokat követelnek. A közlekedésszervező úgy szeretné biztosítani közszolgáltatásait, hogy azok mindenki számára kényelmesek, biztonságosak és elérhetők legyenek.
Vegyük sorra, hogy a BKK-nak milyen tipikus élethelyzetű ügyfelek fejével kell gondolkodnia a közlekedésszervezés és a közlekedésfejlesztés szempontjából:
- Az „átlagos” utasok, akikre általában tervezik a szolgáltatást.
- Az átmeneti élethelyzetben lévő emberek, akiknek a szükségleteik átmenetileg eltérnek valamiben az „átlagosokéitól”.
- A tartós élethelyzetben lévő utasok, akik közül a legtöbben valamilyen fogyatékossággal élnek.
Egyik fent felsorolt csoport sem alkot egységes halmazt.
Az elmúlt évtizedek – ha nem évszázadok – alatt a mérnökök a különböző tervezési munkáikban (többek között a közlekedéstervezésiben) nem tartották ennyire fókuszban, hogy a felhasználók igényeire tervezzenek. Ehelyett úgynevezett „egységnyi” „szabványos” méretű és képességű emberekre terveztek. Úgy gondolták, hogy az átlagos megfelel mindenkinek.
Átmeneti élethelyzetbe bárki kerülhet, sőt egészen biztosan kerül is az élete folyamán. A természetes életkori változások miatt – a teljes élethosszt tekintve – különböző korszakokat élünk meg egymás után. A gyermekkor és az időskor is különböző korlátokat jelent a közlekedő egyén számára. Mindkét korcsoportnál előfordulnak nehezítő körülmények:
- a kisgyermekek nehezebben közlekednek a lépcsőkön (magas lépcsőfokok, magasra helyezett korlát, kapcsoló stb.), tájékozódásuk fejletlen, testi és szellemi védelmük érdekében elengedhetetlen számukra a felnőtt kísérő.
- az időseknél az egészségi állapotuk kisebb-nagyobb romlása miatt akár több korlát is jelentkezhet külön-külön vagy együtt: nehézkessé és/vagy koordinálatlanná válhat a mozgásuk, látásuk és hallásuk rosszabb lehet, sőt mentális állapotuk is romolhat.
A gyermekeket kísérő felnőtteknek és a várandós édesanyáknak szintén kihívást jelenthetnek a különböző forgalmi szituációk: a hosszú aluljárólépcsők, rohanó mozgólépcsők, gyors ajtócsukódás a járművön stb. Egy balesetet szenvedett, átmenetileg begipszelt lábú ember számára szintén megnehezíti a közlekedést és az aluljáróba jutást egy lift hiánya.
A tartós élethelyzetben lévő utasok azok, akik valamilyen veleszületett vagy szerzett fogyatékossággal élnek. Életüket, közlekedésüket megnehezítik a környezet akadályai, az egyetemes tervezés hiánya.
Az egyenlő esélyű hozzáférés elve szerint a fogyatékossággal élő személyek számára – figyelembe véve a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteit – biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz az egyenlő esélyű hozzáférést. Mindezt úgy, hogy azokat a többségi társadalom tagjaival azonos minőségben és mennyiségben tudják igénybe venni.
A közlekedési közszolgáltatás nemcsak az ügyfelek szállításából, hanem információszolgáltatásból és olyan tevékenységekből áll, amelyekhez az emberek közötti kommunikáció is szükséges. Tehát ha a közszolgáltatást egyenlő eséllyel kell hozzáférhetővé tenni, akkor a fizikai akadálymentességen kívül a hozzáférés és a kommunikáció lehetősége, azaz az info-kommunikációs akadálymentesség is abba tartozik.
Az egyenlő esélyű hozzáférés másik lényeges eleme, hogy a fogyatékossággal élő embereket nem kezeli azonos szükségletű homogén csoportként. A közszolgáltatások igénybevételekor más és más szempontból akadályozott az ember, ha mozgáskorlátozott, ha siket vagy nagyothalló, ha vak vagy gyengénlátó, ha értelmi fogyatékossággal élő, ha autista vagy más nehézséggel küzd. Ezért a Budapesti Közlekedési Központ közszolgáltatási feladatainak ellátásakor a különböző fogyatékossági csoportok igényeinek megfelelően „kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető” megoldásokat keres annak érdekében, hogy megértse az egyes problémákat, és adekvát választ adjon rájuk.
Mi az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés közötti kapcsolat? Miért van erre szüksége mindenkinek?
Általános tapasztalat, hogy a szolgáltatások elérésénél, a megvalósult beruházásoknál vagy gyakran hiányzik valami, vagy a meglévő szolgáltatást nem mindenki tudja jól használni.
Az „átlagosra” tervezés gondolata helyett muszáj foglalkozni mindazon emberek igényeivel is, akik a legsérülékenyebbek, és szükségleteiket teljesíteni kell. Ez a többség érdekeit nem sérti, sőt ezek a lehetőségek mindenki számára pluszkényelmet jelentenek (például lifthasználat az aluljárókban, minél több alacsony padlós jármű forgalomba állítása, különböző szélességű ülések járművekbe építése, hangos kijelzők a járműveken, peronokon, aluljárókban, ügyfélközpontokban). Ez az egyetemes tervezés alapja.
Az egyetemes tervezés többet jelent, mint akadálymentesen tervezni, akadálymentes szolgáltatásokat létrehozni: eltörli a megkülönböztetést a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékossággal élő emberek között, mert minden lehetséges felhasználóval számol.
Az egyetemes tervezés szemlélete úgy gondolkodik az emberekben, hogy tiszteletben tartja a különbözőségeiket.
A "szabványra tervezés" helyett a "mindenkinek tervezés" áll a középpontban. (Forrás)
Az egyetemes tervezés olyan módszer és tervezési stratégia, amely már a tervezés kezdetén figyelembe veszi a felhasználók legszélesebb körének az igényeit. Az egyetemes tervezés a fogyatékossággal élő emberek csoportjai számára biztosított akadálymentesség fogalmából nőtt ki.
Az akadálymentesítés – ahogy az a nevében rejlik – mindig a már meglévő akadályok megszüntetésére koncentrál; ezzel szemben az egyetemes tervezés proaktív tervezési-szervezési metódus.
Az egyetemes tervezés fogalma szerepel a fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményben, amit Magyarország ratifikált, ezért hazánkban is kötelező erejű. A csatlakozó országok ezt a kötelezettséget továbbadják a magánszférának műszaki előírások, szabványok formájában. Jogi kötelezettség tehát, hogy nem utólag biztosítjuk az akadálymentességet, hanem eleve úgy tervezünk valamit, hogy az minden használója számára egyenlő eséllyel legyen hozzáférhető.
Az egyezményben fontos fogalomként jelenik meg az észszerű alkalmazkodás, ami az egyéni szükségletekhez az észszerű határokon belüli igazodást jelenti, hiánya pedig hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az egyenlő esélyű hozzáférhetőség csoportokhoz kapcsolódik, míg az észszerű alkalmazkodás az egyénekhez. Az észszerű alkalmazkodás nem extra szolgáltatásokat jelent a fogyatékossággal élő embereknek; célja megteremteni annak a lehetőségét, hogy adott dolgot éppúgy használhassanak, mint mások.
Az egyetemes tervezés 7 alapelve
Az egyetemes tervezés 7 alapelve magában foglalja azokat a szempontokat, amelyeket akkor kell figyelembe venni, amikor olyan terméket, eszközt, szolgáltatást hoznak létre, amely mindenki számára használható. A mindennapi életből vett általános és rövid példákon keresztül az alapelvek könnyen megérthetők (eszközök, termékek, létesítmények, szolgáltatások tervezésénél egyaránt). Ezt kiegészítettük a közlekedésből vett példákkal.
Az egyetemes tervezés 7 alapelve. (Forrás: etikk.hu)
- Egyenlő használat – a mobiltelefonok a videótelefonálással vagy a felolvasófunkciókkal a hallássérült és a látássérült emberek számára is használhatók, míg a billentyűzet érzékenységének állíthatósága, a gyorshívó funkció megkönnyíti az idősek vagy a gyermekek számára a használatot;
- az alacsony padlós járművekre mindenki kényelmesen felléphet: kisgyerek, felnőtt, akinek fáj a lába, anyuka babakocsival, bőröndöt cipelő turista és a kerekesszékes utas is.
- Rugalmasság – a bal- és jobbkezes használatot egyaránt biztosítsa egy-egy eszköz;
- a BKK információs rendszereit (BudapestGO, bkk.hu, jegykiadó automata) nem csak magyarul lehet elérni.
- Egyszerű működtetés – a háztartási gépeket olyan piktogramokkal kell ellátni (tisztításra, használatra vonatkozó egyszerű információk), amelyeket mindenki könnyen tud értelmezni;
- a BudapestGO rövid, egyszerű animációs videói segítenek megérteni, hogyan működik az applikáció.
- Könnyen érzékelhető információk – párhuzamosan juttatjuk el az információkat például olyan csengővel, amelyik nemcsak hangot, hanem fényjelzést is ad (jelez a hallássérült felhasználónak), vagy ilyen a taktilis vezetősáv, amely segíti a látássérült emberek közlekedését, érzékelhető információt adva;
- az aluljárókban kihelyezett egységes arculatú tájékoztató táblákon a szöveges információk mellett piktogramok is segítik a megértést (pl. melyik kijárat vezet a villamosmegállóba).
- a járműveken a „Következő megálló…” nemcsak elhangzik, de látható formában is előre jelezzük az utasoknak.
- a taktilis vezetősáv érzékelhető információt ad, így segíti a látássérült emberek közlekedését.
- Tévedés minimalizálása – legjobb példája a számítógépes szövegszerkesztés, amikor véletlenül törlünk egy beírt szövegrészt, melyet a „visszavonás” jellel könnyen és gyorsan helyrehozhatunk;
- a jegykiadó automatáknál fontos funkció a visszavonás lehetősége, ami egészen a fizetés kezdetéig elérhető, ha véletlenül 100 db vonaljegyet ütöttünk be a 10 helyett.
- Minimális erőkifejtés – például az U alakú ajtókilincsek, amelyek a kézsérült emberek számára megkönnyítik az ajtónyitást;
- a BKK járművein már évtizedek óta önműködően nyílnak az ajtók, és az ügyfélközpontokban a fotocellás ajtók is ezt a célt szolgálják.
- Megfelelő hely és tér biztosítása – elsősorban a fizikai akadálymentesítés megteremtése, például a liftek megközelítésénél és használatánál, a kerekesszékkel közlekedők számára szélesebb ajtók, kapuk, folyosók létesítése.
- A megállókat és peronokat úgy tervezik (ahol lehet), hogy a várakozó, illetve a fel- és leszálló utasok ne akadályozzák a gyalogosközlekedést, továbbá a babakocsival, illetve kerekesszékkel is kényelmesen fel tudjanak szállni az utasok.
(A felsorolt példák az Egyetemes Tervezés Nap c. kiadvány alapján készültek.)
Akadálymentesen használható villamos Budapesten (Fotó: BKK/Nyirő Simon)
Az egyenlő esélyű hozzáférés jogi megközelítése
A fogyatékosság emberi jogi megközelítése – amelyet a már említett ENSZ-egyezmény erősített meg – kimondja, hogy a fogyatékossággal élő embereknek ugyanolyan joguk van az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a közszolgáltatásokhoz, mint bárki másnak, és ehhez meg kell teremteni számukra a feltételeket, körülményeket.
A fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény kötelezettséget ró a magyar államra és annak állampolgáraira. Általános alapelvei között szerepel a hozzáférhetőség, amelynek minden, az egyezményben szereplő jog esetén érvényesülnie kell horizontálisan. Így az oktatásban, a munkahelyeken, de az önállóság érdekében az élet valamennyi területén – a közlekedésben is – biztosítani kell a hozzáférhetőséget. Az egyezmény azt is előírja, hogy azonosítani kell az akadályokat, és meg kell őket szüntetni.
Egyenlő esélyű hozzáférés elve
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) alapján „a közszolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele – az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal – mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető; továbbá az az épület, amelyben a közszolgáltatást nyújtják, mindenki számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyakat, berendezések mindenki rendeltetésszerűen használhatja, és a szolgáltatások egyformán igénybe vehetők”.
„Semmit rólunk nélkülünk” elve
Az egyenlő esélyű hozzáférés elvét elősegítendő – a befogadó társadalommal kapcsolatban – a Madridi Nyilatkozat alapelvként rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő embereket érintő döntéseket kizárólag a fogyatékossággal élő emberek bevonásával lehet meghozni. A nyilatkozat kimondja, hogy „mint a társadalom minden rétege, a fogyatékossággal élő emberek is igen sokrétű csoportot képeznek, és csak az a szakmapolitika sikeres, amely tiszteletben tartja ezt a sokféleséget. Kiváltképp a komplex függőségi szükségletekkel élők és családjaik igénylik a társadalmak kifejezett cselekvését, mivel a fogyatékossággal élő emberek között ők azok, akikről a leginkább megfeledkeznek”. A semmit rólunk nélkülünk elve az ENSZ-egyezményben mint általános kötelezettség jelenik meg.
Az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében tehát a BKK akadálymentesíti a már meglévő infrastruktúrákat (pl. csomópontokat, járdákat, megállóhelyeket), az információs rendszereket. Amikor új beruházást készít elő, az egyetemes tervezés elveit alkalmazza (pl. alacsony padlós járművek beszerzése), és ezekbe a projektekbe bevonja az érintettek érdekvédelmét képviselő szervezeteket is, mint a MEOSZ (Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége), az MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége), a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége), az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége). A BKK az akadálymentességet is biztosító tervezési útmutatókat írt össze a tervezők számára, pl. az ügyfélközpontok, a villamos- és autóbusz-megállók, a gyalogos-aluljárók tervezéséhez. Ezeken felül – ami a legfontosabb – szemléletformáló-érzékenyítő programokat is szervez kollégái és ügyfelei számára.
Ezeket teszi a BKK az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében.
És mit tehetsz te? Ha legközelebb azt látod, hogy utastársad segítségre szorul, lehetőségeidhez mérten ajánld fel segítségedet, például add át neki az ülőhelyedet.
