A projekt célja

A budapesti Duna-hidak felújítását a Széchenyi lánchíddal indokolt folytatni a híd állapotára figyelemmel. A meglévő közúti pályalemezt teljesen elbontják és újjáépítik, a megmaradó acélszerkezeteket szükség szerint javítják és korrózióvédelemmel látják el, valamint felújítják a műemlék gyalogoskorlátokat.. Megújulnak a hídtartozékok: hídsaruk, dilatációs elemek, kezelőjárdák. Felújítják a budai oldali szellőzőfelépítményeket. A budai és a pesti lánclehorgonyzó kamrák szigetelését megújítják, valamint megépül a kamrák árvízi védekezési rendszere is. A Duna-meder szükség szerinti rendezésén és a hajózási jelzések korszerűsítésén (aktív radar kiépítése) kívül átépítik és kiszélesítik a hídfőkben lévő gyalogos-aluljárókat, átépítik a hídfők lépcsőit, valamint felújítják a hídfők helyiségeit és – lehetőség szerint – hasznosítják is őket. Szakszerűen restaurálják a kőoroszlánokat, a kőcímereket, a kőfeliratokat és a kőfelületeket. A II. világháborús újjáépítést követően a pesti oldal kőoroszlánjainak talapzatán nem állították helyre gróf Széchenyi István és báró Sina György bronzcímerét, amelyeket – a megmaradt budai címerek mintájára – most rekonstruálnak.

Műemlékvédelmi egyetértéssel a jelenleg egyágú közvilágítási kandeláberek helyett – korhű képek alapján – gondosan rekonstruált háromágú kandeláberek kerülnek a láncszerkezetekre. A projekt része mind a budai, mind a pesti oldalon a lánclefedő dobok visszaépítése is. A mederpillérek körüli külső kezelőjárdák elbontása után látni lehet az eddig eltakart díszítőelemeket. A hídon gazdaságos és környezetbarát LED-es közvilágítást építenek ki, a díszkivilágítás képes lesz egyedi színeket is megjeleníteni a nemzeti és / vagy a fővárosi ünnepek alkalmával. Felújítják a pesti rakparton lévő zászlótartó bástyákat is. Gyalogos-átkelőhelyet alakítanak ki a pesti hídfő északi és déli járdája között. Kiváltják és átcsoportosítják a hídon lévő közműveket. A hídi járdákban lévő közműaknákat kisebb méretben, a hídszerkezethez illeszkedő alakban építik újjá.

A híd háromnyílású, kőpilléres merevítőtartós függőhíd. Hossza 380,02 méter, teljes szélessége 14,5 méter. A merevítőtartók közötti kocsipálya szegélyek közötti szélessége 6,45 méter, a konzolokon levő járda 2,17 méter széles. A többi szélességet a járdák és az út között elhelyezkedő, a hídszerkezetet merevítő tartók foglalják el.

Történelmi kitekintés

A Széchenyi lánchíd megépítésének előzményei

A Széchenyi lánchíd Budapest és egyben az ország szimbolikus értékű építménye, amely a Világörökség részét képező budapesti Duna-part meghatározó eleme. A Széchenyi lánchíd korának kiemelkedő alkotása, a Regensburg alatti Duna-szakasz első és sokáig egyetlen állandó hídja. Átadásakor a világ legnagyobb fesztávolságú lánchídja volt. A testvér fővárosként létező Pest és Buda „egységének”, az akkori Magyarország erejének szimbóluma.

Állandó dunai összeköttetés a mai főváros területén már a római uralom alatt létezett: Aquincumot fahíd kötötte össze az Óbudai-szigettel, a Duna bal partján található helyőrséget pedig hajóhídon lehetett megközelíteni. Egy Pestet és Budát összekötő állandó híd gondolata már Zsigmond király uralkodása idején (1433–1437) is felmerült, konkrét tervekről azonban csak II. József uralkodásának idejéből (1780–1790) tudunk.

A Lánchíd építése

A Lánchíd megvalósulásában kulcsfontosságú szerepe volt gróf Széchenyi Istvánnak, aki személyes élménye hatására döntött úgy, hogy elkötelezi magát a híd építése mellett. 1820-ban egy hétig kellett egyik barátjánál Pesten maradnia, mert jégzajlás miatt nem tudott átkelni a Dunán. Ezt követően egyévi jövedelmét felajánlotta az építésre, és megalapította a Hídegyesületet. Felkérte a görög származású bécsi bankárt, Sina György bárót, hogy vegye kezébe a vállalkozás pénzügyi lebonyolítását.

A híd eredeti költségeit az angol tervezőmérnök, William Tierney Clark első, 1837-es költségvetésében 300 000 angol fontra becsülte, ezt az összeget kellett volna Sinának előteremtenie. A szükséges tőke biztosításához a legmegfelelőbb megoldásnak Széchenyi és Sina is a részvénytársasági formát tartotta. Az akkori Magyarországon az ilyen típusú gazdasági társulásokra még nem vonatkozott semmiféle szabályozás, az elképzelés tehát egyedülálló volt a maga idejében. Széchenyi gróf már 1837-ben 300 000 forintos tőkével lépett be a részvénytársaságba, de két évvel később – feltehetően az őt ért vádak miatt, miszerint nyerészkedni akar a hídon – túl akart adni a tulajdonrészén. Ez az összeg mai árfolyamon több mint egymilliárd forintot érne. Az 1841. augusztus 1-jén kibocsátott 500 forint névértékű részvényeket azonban meglehetős érdektelenséggel fogadták, nagyjából a kétharmadukat, azaz körülbelül 6000-et nem sikerült kihelyezni, ezért Sinának kellett meghiteleznie az építkezést. A kivitelezést 3 és fél millió forintra becsülték. A híd megépítésének teljes költsége végül (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió aranyforintot tett ki, ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került. Az összköltség meghaladta Magyarország akkori éves adóbevételének felét.

A híd terveit William Tierney Clark készítette. Mivel munkája őt Angliához kötötte, személyesen nem lehetett állandóan jelen az építkezésnél, ezért helyetteséül az építkezés felügyelőjének a később magyarrá lett skót mérnököt, Adam Clarkot jelölte ki. A kivitelezésben mintegy ezer hazai hídépítő dolgozott.

A hídépítéshez szükséges nyersanyagok beszerzése igen komoly logisztikai feladatot követelt. Míg a faanyagot a szlavóniai erdőkből, a téglát Steinberger és Lechner pesti, valamint Csekő és Christen óbudai téglavetőiből rendelték. A cement előállítása érdekében a budai parton saját üzemet rendeztek be, a cementhez való márgát a Pétervárad melletti Beocsin kolostorából hozatták. A pillérek építéséhez szükséges köveket Vácról, Sóskútról és Mauthausenből szállították. Andrássy György öntödéjében az öntöttvas kereszttartók, Ganz Ábrahám öntödéjében pedig az egyéb öntvényelemek készültek.

A hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. A hídon a gyalogos átkelésért 1 krajcárt kellett fizetni, teherrel 2 krajcárt, tehénért 3-at, kis szekérért 4-et, míg nagy szekérért 10 krajcárt. A hídon a pesti és budai hídfő között közlekedő omnibusszal is át lehetett kelni. A Széchenyi lánchíd elnevezést 1899 novemberétől, az átadás ötvenedik évfordulóján tartott ünnepség óta viseli, bár megálmodója sosem kelhetett át az elkészült hídon. A hídfők belső oldalán, az oroszlánszobrok alatt feliratok emlékeztetnek a híd alkotóira.

A Széchenyi lánchíd mindkét hídfőjét egy-egy kőoroszlán díszíti. A 4,6 méter magas és 2,2 méter széles sóskúti kőből készült oroszlánok Marschalkó János szobrászművész munkái, aki 1847-ben kapta a megbízást. Az oroszlánok jóval a híd átadását követően, 1852-ben kerültek a helyükre. Számos anekdota kötődik a hídhoz. Az egyik legismertebb, hogy az oroszlánoknak nincsen nyelvük, és amikor erre fény derült, emiatti szégyenében a szobrász a Dunába ugrott, ahol szörnyethalt. Valójában mind a négy oroszlánnak van nyelve, de a járda szintjéről nem láthatók, alkotójuk pedig egészen az 1870-es évek végéig élt.

A híd több mint negyed évszázadig, a Margit híd 1876-os forgalomba helyezéséig volt a két országrész, valamint Pest és Buda egyetlen állandó összeköttetése. A forgalom növekedésével egyre inkább kiütköztek a híd szerkezeti hiányosságai, teherbírási problémái. Emiatt 1913 és 1915 között Kherndl Antal műegyetemi tanár részletes vizsgálata és statikai ellenőrző számítása, valamint Beke József és Gállik István tervei alapján átépítették. Fontos szempont volt, hogy az új szerkezet képe ne változzon meg a munka folyamán. A hídfő és a kapuzat látható részeit változatlanul hagyták. A láncok hossza megkétszereződött, így a függesztőrudak darabszáma megfeleződött. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületében a mai napig meg lehet tekinteni mind az angol gyártmányú 1846-os (rövid), mind a Diósgyőrben gyártott 1914-es (hosszú) láncelemeket. A korábbi fa merevítőtartó helyett korszerű acél merevítőtartót építettek be, amely képes volt felvenni a nemkívánatos hídrezgéseket. A fakorlátok helyett – azokhoz hasonló megjelenésű – fémöntvény korlátok készültek, a hídjárdákat 1,80 méterről 2,20 méterre szélesítették. A láncerők növekedése miatt mind a pesti, mind a budai lehorgonyzótömböt 5000-5000 köbméteres tömb hozzáépítésével biztosították terepszint alatti építéssel, hogy a hídfők architektúrája ne változzon meg. 1924-ben a lóvontatású omnibuszt felváltotta a 4-es jelzésű körforgalmi járat, amely a Vörösmarty térről indulva vezetett át a Széchenyi lánchídon.

A hidat 1945. január 18-án felrobbantották. A budai oldal horonykamrája csak a véletlennek köszönhette, hogy ép maradt, ugyanis az ebbe a kamrába erősített robbanószerkezet víz alá került. A hidat 1947–1949 között építették újjá az 1915-ös szerkezeti rendszerével és méreteivel. A pilonok kapuzatát – a látvány megőrzésével – minimális mértékben úgy módosították, hogy két szembehaladó autóbusz elférjen rajta. A láncok egyengetését és átvizsgálását követően a korábbi láncoknak mintegy 75 százalékát tudták csak felhasználni, a maradék 25 százalékot újragyártották. Az újjáépített, akkor már 100 éves Széchenyi lánchidat az évforduló napján, 1949. november 20-án adták át a forgalomnak.

Az átadást követően nem végeztek a hídon olyan beavatkozást, amely a megjelenését, geometriáját érintette volna. 1973-ban, a híd első nagyobb felújításakor szúrópróba-szerűen ellenőrizték a láncok repedésmentességét. Cserélték a laza, nem megfelelő szegecseket és a korrózió elleni bevonatrendszert is. Tisztításukat követően a kőfelületeket lokálisan javították, majd konzerválták. Az útpálya burkolatát szintén felújították. Az 1986–88-as rekonstrukció során részletesen megvizsgálták a híd teherbírását, és lokálisan megerősítették a pályatartó elemeket, nagy számban elvégezték a függesztő-orsók cseréjét, újjáépítették a gyalogos járdákat.

A rekonstrukciók során a híd megjelenését érintő beavatkozás az 1949-es átépítést követő hét évtized alatt nem történt. Utolsó rekonstrukciója 1986–1988-ban, 30 éve történt, vagyis a közlekedési, kulturális, történeti szempontból is jelentős örökséget megtestesítő szimbolikus híd alaposan megérett a felújításra.

A Várhegyi alagút

A budai Várhegy alatt építendő alagút létesítésének igénye és gondolata a Duna-híd építésével együtt merült fel. Amikor 1836-ban szentesítették a XXVI. törvénycikket egy állandó híd Buda és Pest közötti építéséről, egyértelművé vált, hogy az átkelő megoldja a két város közötti állandó összeköttetést, de nem lesz elegendő a Krisztinaváros és a tőle nyugatabbra fekvő, főleg mezőgazdasági, szőlőtermelő területek termékeinek egyszerű eljuttatására a Duna-parti raktárakhoz és a pesti piacra. A Várhegy állandó megkerülése a Lánchíd felépítése után is növelte a szállítás költségeit.

Az alagút építése

Viták merültek fel, hogy ki végezze a kivitelezést. Széchenyi és Sina báró Clark Ádámmal kívánta elvégeztetni, míg többen hazai vállalkozóra bízták volna a feladatot. Az 1848–49-es szabadságharc időszaka nem volt alkalmas arra, hogy az alagút építésével foglalkozzanak. A szabadságharc meghiúsította az alagút építését.

Később, 1850. augusztus 24-én megalakult a részvénytársaság, amely az alagút összes költségét fedezte. A közgyűlés a 24 személyből álló választmányt bízta meg a munkálatok vezetésével a nemes alapító, Ürményi József elnöklete alatt. Az alagút építését Clark Ádámra bízták.

Négy évvel a Lánchíd befejezése után, 1853. február 10-én kezdődött a Várhegy alatti alagút építése osztrák alagútépítési módszerrel: egyszerre kezdték a munkát a Lánchíd és a Krisztinaváros felől. Az építés alatt sok laikus azt gondolta, hogy a két – szinte vízszintes – fejtés soha nem fog összetalálkozni, de ez nem így lett. A 10-12 láb keresztmetszetű próbavágatok október végére elkészültek. Az átvágás még csak olyan széles volt, hogy négy ember fért el egymás mellett. 200-300 munkás hét és fél hónap alatt fúrta át teljesen a hegyet.

1855. szeptember 23-án haladt át az első kocsi az alagúton Ürményivel, Clarkkal és Baumgartnerrel, a társaság titkárával, majd 1856. március 6-án megnyitották a gyalogosforgalom előtt is. Az alagutat a kocsiforgalom számára 1857. április 20-án adták át. A rézlapból préselt alagútpénzt, a „bárcát” 1866-ban vezették be, amelyet a fizetés után adtak az átkelőknek, hogy a másik oldalon bizonyítsák: nem ingyen keltek át. Az átkelésért ugyanis – a lánchídihoz hasonlóan – egészen 1918-ig fizetni kellett.

Az alagút építési költsége 542 000 pengőforintot tett ki. Az építkezés diadalmas siker volt. Divat lett végigsétálni az olajmécsesekkel, majd petróleumlámpákkal megvilágított fejedelmi fényárban úszó alagúton. A századfordulón tértek át a gázvilágításra, majd 1915-től alkalmazták a villanyvilágítást. Keleti kapuzata klasszicizáló stílusban, míg az Alagút utca felé eső kapuzata romantikus stílusban épült.

Az alagút állandóan vizesedett, mivel a vári pincékben összegyűlt víz a homokosabb talajon és repedéseken az alagútig leszivárgott. A vizesedési problémát egészen a XX. század első feléig nem tudták megoldani.

1907. április 16-án az alagút az állam tulajdonába került, de az átkelést továbbra sem tették ingyenessé. A vizesedés megakadályozására Szontagh Tamás, a Földtani Intézet igazgatójának vezetésével bizottságot hoztak létre, mely felmérte az alagút és a környéki pincék állapotát, majd a végleges megoldási javaslat 1910-re megszületett. 1912. április 27-én írták alá a kivitelezéshez a szerződést a Gregersen G. és Fiai céggel, amely már aznap el is kezdte a kivitelezést. A munkálatok éjjel-nappal zajlottak, összesen 106 ember dolgozott 16 helyen. A bizottság 1914-ben tett jelentése szerint az alagút vízmentesítése sikerült, továbbá javasolták a belső burkolat kiépítését, az útburkolat és az elavult világítás cseréjét. 1915-ben készült el a villanyvilágítás, majd a két kapuzatot is felújították. Az 1930-as évek elején 3 méter magasságig travertin mészkőlapokkal burkolták be az alagút belső oldalát, de az 1930-as években ismét nőtt a vízbeszivárgás.

A II. világháborúban az alagút jelentősen megrongálódott, nyugati bejárata be is omlott, helyreállítása egybeesett a Széchenyi lánchídéval. A nyugati kaput Benkhardt Ágoston tervei alapján építették újjá, és sima terméskő burkolattal látták el. A közvilágítást fénycsöves, majd átfeszített higanygőzlámpás világítótestekkel oldották meg.

Az 1950-es évek végére már foglalkozni kellett az alagút-szellőztetés kérdésével, mivel a levegője egyre szennyezettebbé vált. 1958–59-ben készítette el a Hídépítő Vállalat az alagút szellőzőrendszerét, amely két ellenkező irányba néző ventilátort alkalmazott. A rendszert a híd- és alagútmester irányította, az éppen uralkodó széliránynak megfelelőt kapcsolta be.

Az alagút vizesedése 1965-től erősödött, ezért kibővítették a korábbi víztelenítő tárolóhálózatot, majd 1967-től a víztelenítő vágatokat is átépítették. 1970-ben döntöttek az alagút felújításáról, amely 1972–73-ban valósult meg. Az alagút belseje vízzáró burkolatot kapott, az alagút teljes felületére fehér színű, cseh gyártmányú üvegmozaik és – a jobb esztétikai hatás és tisztíthatóság érdekében – 12 százalékban kék színű mozaik került. A munkálatok során felújították a közvilágítást és meghosszabbították az alsó víztelenítő vágatot.

Az alagútkapuzatban lévő üzemi helyiségeket 1987-ben korszerűsítették, amelyek a Clark Ádám téri oldalon, a földszinten találhatók. Jelentős felújítás azóta nem történt.

A Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró

A Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró építése már az 1930-as évek második felében elkezdődött, de csak a II. világháború után, az 1949-es újjáépítés során valósulhatott meg. Építését az indokolta, hogy a villamossínek a szobrokat körülvevő parkrészek mentén, a tér keleti és déli oldalán vezettek a Duna-korzó előtti viadukt irányába, keresztezve ezzel az összes utcából a Lánchíd felé tartó forgalmat. A lóvontatású kocsikat, amelyek a forgalmat itt is zavarták, szintén nem lehetett a rakpartra terelni, és áthaladásukat a Lánchídon is megtiltották. A forgalmat rendőr irányította a hídfő előtti kivilágított dobogóról. Az aluljáró íves tengelye majdnem merőlegesen keresztezi a Széchenyi lánchíd tengelyét. Az aluljáró szerkezete – a kor technológiájának megfelelően – bauxitbetonból épült.

Forrás

Perényi Roland: A Széchenyi lánchíd építéstörténete. Tudományos dokumentáció. Budapest, 2015
A budai Várhegyi alagút – építéstörténeti tudományos dokumentáció, Budapest, 2014–2015
Fónagy Zoltán: Lánchíd. http://budavar.btk.mta.hu/hu/utcak-terek-epuletek/lanchid.html
A Lánchíd története https://cultura.hu/kultura-plusz/a-lanchid-tortenete/

Ütemezés

A Fővárosi Önkormányzat – Magyarország Kormányának támogatásával– a Budapesti Közlekedési Központtal felújítja a Széchenyi lánchidat. A projekt részeként 2020. augusztus 11-én megjelent annak a közbeszerzési eljárásnak az ajánlati felhívása, amelyik lehetővé teszi, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a Kormány közös finanszírozásával megvalósuljon Magyarország szimbólumának a felújítása.

A kivitelezési közbeszerzési eljárás részvételi felhívása 2020. augusztus 11-én jelent meg. Eredményes közbeszerzési eljárás esetén a vállalkozási szerződést 2021. február végén köthetik meg, és 2021 márciusában – a kivitelezéshez szükséges teljes fedezet rendelkezésre állása esetén – elkezdődhetnek a kivitelezési munkák. A felújítás alatt a Széchenyi lánchídon a közúti forgalmat 18 hónapig, a gyalogos-kerékpáros forgalmat 30 hónapig korlátozzák.

Előzmény

A tervezést a FŐMTERV – MSc – CéH tervezői konzorcium végezte, a 2013. december 17-én aláírt, 2014. november 7-én módosított (1054/110-54/2012/1024 és 1054/110-103-54/1024 iktatószámú) szerződések alapján. A tervezési munka tanulmánytervek készítésével indult, amelyben megvizsgálták a Széchenyi lánchíd, a Várhegyi alagút és környezetük forgalombiztonsági és közlekedésfejlesztési lehetőségeit, a Széchenyi lánchíd és a Várhegyi alagút műtárgyainak szerkezeti állapotából és kialakításából adódó kötöttségeket és fejlesztési lehetőségeket. A tanulmánytervek alapján elkészültek a Széchenyi lánchíd és a Várhegyi alagút együttes engedélyezési tervei, amelyre az illetékes építésügyi hatóság 2016. március 8-án kiadta az építési engedélyt. A kiviteli tervek hatósági jóváhagyása 2017. február 23-án történt. A kivitelezéshez szükséges lebonyolítói és műszaki ellenőri szolgáltatások elvégzésére 2017. október 26-án a Budapest Közút Zrt.-vel kötöttek szerződést. A 2018. február 21-ei Fővárosi Közgyűlés ütemekre bontotta a projekt megvalósítását. Az első ütemben a Széchenyi lánchíd és a Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró felújítására biztosított fedezetet, a második ütembe sorolta a Várhegyi alagút és a Clark Ádám tér felújítását. A kivitelezési közbeszerzési eljárás lefolytatására 2018. március 5-én szerződést kötöttek a Fővárosi Közbeszerzési Kft.-vel.
A 2018. június 13-ai Közgyűlés felkérte Budapest főpolgármesterét, hogy kezdeményezzen és folytasson tárgyalást a Kormánnyal többletforrások igénylésére abból a célból, hogy a szétválasztott projektrészeket egy időben valósíthassák meg. A Magyar Közlönyben a 1447/2018. (IX. 18.) Korm. határozat támogatta az egyidejű megvalósítást. Ez 2020-ra legfeljebb 7 milliárd forint elkülönítését indítványozta, amit a Magyarország Kormánya és a Budapest Főváros Önkormányzata közötti támogatási szerződés rögzíthet. A kormányhatározat a támogatás feltételéül szabta a Széchenyi lánchíd járdáinak kiszélesítését, és a közúti forgalom korlátozását 18 hónapban maximálta. A 2018. szeptember 26-ai Fővárosi Közgyűlés elfogadta a kormányhatározatban rögzített előírásokat: a járdaszélesítési, az ütemezési-tervezési és az engedélyezési feladatok elvégzésével kiegészítve tehát a Széchenyi lánchíd, a Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró és a Várhegyi alagút felújításának lebonyolítását egyetlen közbeszerzési eljárásként. A Közgyűlés a támogatási szerződés aláírásával a rendelkezésre álló fedezet biztosításáig feltételes közbeszerzési eljárás lefolytatását engedélyezte a Budapesti Közlekedési Központnak. Az együttes felújítás ajánlati felhívása 2018. október 9-én jelent meg, amelynek alapján a közbeszerzési eljárás elindulhatott
A Kormány 2019. április 30-án megjelent 1248/2019. (IV. 30.) Korm. határozatával módosította korábbi döntését, amelynek értelmében a járdaszélesítés nem része a Lánchíd kivitelezésének, és a kapcsolódó támogatás ezzel összhangban 6 milliárd forintra módosul. 2019. május 3-án a Miniszterelnökséget vezető miniszter és a főpolgármester együttes nyilatkozatot adott ki, amely szerint a Lánchíd járdaszélesítéséről szóló 1248/2019. (IV.30) Korm. határozatban szereplő 1 milliárd forintot a szélesítés visszavonásával egyidejűleg a Kormány visszaadta a hídhoz kapcsolódó környező közterületek rekonstrukciójára és fejlesztésére a Duna mindkét partján. Ennek keretében a Pest–Buda vonalban tervezett gyalogosfolyosót is kialakítják.
Tekintettel a műszaki tartalom módosulására, a korábban kiírt közbeszerzési eljárás visszavonása és az eljárás újraindítása vált szükségessé. Az eljárás visszavonása 2019. május 10-én megtörtént. Mindezzel párhuzamosan elkezdődött a közbeszerzési eljárás módosított műszaki tartalomnak megfelelő előkészítése.
Az új eljárás 2019. július 16. napján indult, amelyre 2019. szeptember 23-ára érkeztek be az ajánlatok. Mindkét eljárási részre (I.rész: Széchenyi lánchíd és Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró felújítása, II. rész: Várhegyi alagút felújítása) 4 – 4 darab ajánlat érkezett, amelyek mindegyike meghaladta a rendelkezésre álló fedezetet.
Az eljárást 2020. január 21-én fedezethiány miatt eredménytelenül lezárták.

Közbeszerzés

Részvételi felhívás megjelenése: 2020. augusztus 11.
- A részvételi felhívás megtekintése az Európai Unió Hivatalos Lapjában
- A teljes ajánlati dokumentáció és mellékletei
Részvételi határidő 2020. szeptember 7.
Szerződéskötés: a közbeszerzési eljárástól függően, tervezetten 2021. február
Kivitelezés kezdete: tervezetten 2021. március

Közreműködők

Építtető: Budapest Főváros Önkormányzata
Támogató: Magyarország Kormánya
Megrendelő: BKK Zrt.
Lebonyolító, műszaki ellenőr: Budapest Közút Zrt.
Hatóság: NKH, Útügyi, Vasúti és Hajózási Hivatal
Tervező: FŐMTERV – MSc – CéH konzorcium és FŐMTERV Zrt.
Kivitelező: közbeszerzés alatt