2624 acélvázas, kéttengelyes nosztalgiavillamos

Az eredetileg 270-es pályaszámú villamos favázzal és acélkerettel készült Budán, 1906-ban. Bár ez a nosztalgiajármű a flotta legidősebb tagja, mégis a legfiatalabbnak látszik, hiszen az 1970-es évek forgalmi állapotának megfelelően újították fel. Érdekessége, hogy 1959-ben acélvázassá alakították, majd 1984-ben Amszterdamba került, ahol magántulajdonú járműként közlekedett. 2004-ben érkezett vissza Magyarországra. 2005-ben, a budapesti villamosközlekedés 125. évfordulójára felújították. 2012 novemberében közlekedett először utasokkal, és azóta is sok örömet szerez a közlekedés és a régmúlt szerelmeseinek.

611 favázas nosztalgiavillamos

Az S típusú favázas villamost 1908-ban gyártotta a Schlick gyár. A típus gyártásába később az aradi Weitzer gyár, majd a Ganz is bekapcsolódott. Összesen 130 S típusú kocsi készült a fővárosi közlekedés számára. A második világháború végéig csak nagyon kevés korszerűsítést végeztek a villamoson: a válaszfalnál és az ezekkel szemben lévő keresztüléseket kiemelték, de végül visszaépítették. Ezenkívül egy 1934. évi rendelet alapján a befelé nyíló kétszárnyú ajtókat lefelé nyíló elzárórácsokra cserélték. Az 1950-es években a megnövekedett forgalom szükségessé tette, hogy ikerkocsikká alakítsák a flotta egy részét, és számos szerelvény korszerűbb motort kapjon. A gyönyörű állapotú 611-es számú kocsi 1975-ben a bontás elől menekült meg, 1987-re pedig az eredeti formáját is visszanyerte. Az egyik legszebb nosztalgiavillamos több vonalon is felbukkan időről időre, hogy megörvendeztesse az utasokat.

1820 S típusú nosztalgiavillamos

Az S típusú villamos 1907-ben a Schlick–Nicholson-gyárban készült és 571-es pályaszámmal állt forgalomban. A 2x37 LE-s motorokkal rendelkező villamosok karbantartását egyszerűbbé, gyorsabbá tette, hogy hiba esetén az egyik motorját ki lehetett kapcsolni, és a jármű egy motorral is tudott közlekedni. A S sorozat tagjai 1924-ben 1800-1929-es pályaszámot kaptak. A BSzKRt. időszak végéig a motorkocsin csak kisebb változtatások történtek: kézi jelzőlámpát szereltek fel rá, a befelé nyitható ajtókat Hűvös-Tóbiás féle lecsapható ajtóra cserélték, és az ülések elrendezését is módosították. Az 1950-es években ikresítették, és 1714-1715-ös pályaszámú ikerkocsikánt közlekedett tovább. A forgalomból az 1970-es években vonták ki a forgalomból. 1982-ben nosztalgiajáratként közlekedett még ikerkocsiként. A járművet 2018-ban a BKV 50 éves évfordulójára újították fel a BSzKRt. időszakában megszokott arculattal és kapta vissza az 1820-as pályaszámát.

2806 K típusú nosztalgiavillamos

A 2806-os pályaszámú, K típusú villamost a Budapesti Városi Villamos Vasút rendelte meg a Schlick–Nicholson-gyártól 1911-ben. A sárga-fehér fényezésű K típusú kocsikból 60 készült. A K sorozat tagjai az 1930-as évektől elsősorban a Nagykörúton közlekedtek. 1931-ben a BSzKRt. motor-korszerűsítési programjában új és erősebb, Ganz gyártmányú 70 LE-s motort kaptak, így két pótkocsit is vontathattak, majd 1934–36 között 35 motorkocsit felszereltek akkumulátoros sínfékkel is. A Nagykörútról az acélvázas kocsik, illetve az UV-k szorították ki ezt a típust, amelyik később már Újpest jellegzetes kocsija lett. 1975-ben a BKV Műszaki Történeti Bizottsága által megőrzésre kijelölt villamosvasúti járműve között volt az 1977-ben utasforgalomból kivont 2806-os pályaszámú kocsi is, amelyet az Újpest kocsiszínben, majd Szentendrén tároltak. A járművet 2018-ban a BKV 50 éves évfordulójára a VTTE önkénteseinek segítségével utolsó üzemi állapotára újították fel.

1233 FVV „Bengáli” nosztalgiavillamos

A Bengáli villamos első járművét 1961-ben építette meg Budapesten a Fővárosi Villamos Vasút főműhelye saját tervek és koncepció alapján. A gyártást később átvette a MÁV Debreceni Járműjavítója, illetve a Debreceni Közlekedési Vállalat. Összesen 181 járművet üzemeltek be a gyártás mintegy két évtizede alatt. A típus, amely egy és két vezetőállással, illetve 3, 5, 6 és 10 ajtós kivitelben is készült, Budapestről 1983-ban tűnt el, viszont Debrecenben, Miskolcon és Szegeden a legutóbbi időkig közlekedett. A kétirányú kialakítású, 10 ajtós, Bengáli becenevű villamost eredetileg az FVV helyezte üzembe 1233-as pályaszámon 1964-ben, majd 1983-ban átadták a Debreceni Közlekedési Vállalatnak. A Cívisvárosban 492-es pályaszámon közlekedett, később ismét Budapestre került, ahol 2018-ban nemcsak eredeti állapotára újították fel, de visszakapta 1233-as pályaszámát is.

Ikarus 180 csuklós autóbusz

Az Ikarus 180 típusú autóbusz az Ikarus gyár első sorozatban gyártott csuklós autóbusztípusa. A jármű prototípusa 1961-ben mutatkozott be a Budapesti Nemzetközi Vásáron, bár az ott kiállított kocsi – megfelelő hajtáslánc hiányában – még nem volt üzemképes. Az Ikarus 180-as autóbuszból összesen 416 darab közlekedett a fővárosban, azonban különböző változatait szovjet, keletnémet, román, bolgár, lengyel, egyiptomi, iraki, tunéziai és mongol városokba is exportálták. A sorozatgyártást 1974-ben fejezték be. Az utolsó Ikarus 180-as autóbuszok 1980 januárjáig közlekedtek Budapesten, akkor „nyugdíjazták” őket. Érdekesség, hogy az Ikarus gyár 50 000. legyártott autóbusza is éppen egy Ikarus 180-as volt, illetve hogy a 40 ülőhelyes buszban még a kalauznak beépített ülés is látható. Az Ikarus 180-as ma már a menetrend szerint közlekedő budapesti nosztalgiajáratok állandó tagja, mely gyönyörű útvonalon szállítja az utasokat.

Ikarus 630 Cabrio nosztalgiabusz

A 38 férőhelyes kabrió Ikarus 630-as autóbuszból a világon ez az egyetlenegy darab létezik. Az Ikarus 630-as típust 1959–1971 között gyártották. A nyitott változatokat az egykori Fővárosi Autóbusz Üzem (FAÜ) 1962-ben és 1963-ban készítette Ikarus 620-as alvázak felhasználásával. Az Ikarus 620-as és 630-as között csak a karosszériában volt eltérés. Az autóbuszt 8276 köbcentiméteres, 146 lóerős (107 kW) Csepel motor hajtja. Az 1971-es évjáratú busz az egykori NDK-ban szolgált. Egy hazai gyűjtő Cottbusban talált rá, majd teljes restaurálásakor kabrióvá alakították, és ekkor került rá az egykori FAÜ-fényezés is. A jármű motorja és sebességváltója is eredeti. Miután Magyarországra került, hosszú ideig magánkézben volt, végül 2017-ben a BKV Zrt. megvásárolta, hogy a Budapesten közlekedő nosztalgiaflottáját színesítse vele.

Ikarus 260T

Az 1974-ben a BKV és az Ikarus közös fejlesztéseként elkészült 600-as pályaszámú Ikarus 260T az első – és egyben utolsó előtti 200-as sorozatú – Ikarus-karosszériával épült magyar fejlesztésű trolibusz, melybe a szovjet gyártmányú ZiU–5 trolibusz elektronikáját építették. A járművet 1975-ben helyezték üzembe az eredeti Volán-sárga festéssel, majd 1976-tól egészen az 1995-ös leselejtezéséig piros festéssel közlekedett Budapest trolibuszvonalain. Miután a járművet kivonták a forgalomból, muzeális célra megőrizték, azonban leromlott vázállapota miatt az eredeti 600-ast 2006-ban elbontották. Éppen ezért 2007-ben a BKV egy másik Ikarus 260-as vázából építette fel a ma is közlekedő korhű, az 1974-es állapotot tükröző nosztalgiajárművet, amely idejének egy részét a BKV szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumában tölti, de néha – egy-egy nosztalgia közlekedés alkalmával – megfordul a budapesti utakon is.